KIMTE

A MAGYAR SCIFI ÉS FANTASY IRODALMI ÉLET SŰRŰJÉBEN – Beszélgetés Eve Rigel íróval, a KIMTE elnökével

A KIMTE a közelmúltban elszakadt a Karcolattól, önálló tényezője lesz a magyarországi SF és F irodalmi életnek. Az események hátteréről különféle híresztelések terjednek.

A pár hete lezajlott salgótarjáni HungaroCon találkozón leültek egymással a hazai fantasztikus irodalom meghatározó csoportjai. Ezek egyike a KIMTE.

Főleg ezen témákról faggattam az elnökasszonyt.

 

 

 

L.    N. Peters: Azt hallottuk, megújult a KIMTE. Miben áll a megújulás, hogyan tervezitek a továbbiakat?

Eve Rigel: Az alakuláskor az Egyesület eredeti céljai között kiemelt helyen szerepelt, hogy a Karcolat Írói Műhely tagjait, az oldalon regisztrált felhasználókat támogassuk. Az úgynevezett „karcolatosokat”, akiknek kevés lehetőségük volt a fejlődésre és a publikálásra. Az oldal nyitott, bárki beküldheti a művét és kaphat rá véleményt a szerkesztők és az olvasók részéről. A többezres felhasználói körben elég jó arányban találhatóak kiemelkedő tehetségű írók. Még az alakulás évében megjelentettük az első antológiánkat, pályázatokat írtunk ki, rendezvényeket szerveztünk. Akkor elindultunk egy úton, amely nyílegyenesnek látszott, de két év elteltével útelágazáshoz érkeztünk, és döntenünk kellett, merre haladjunk tovább. A közhasznú szervezetek egyik jellemzője – a mi Alapszabályunkban is szerepel –, hogy szolgáltatásaikat nem korlátozzák a tagjaikra vagy egy meghatározott csoportra, abból bárki megkötés nélkül részesülhet. Ez a kitétel tavaly év végén vált igazán érthetővé, amikor a szárnypróbálgatásaink meghozták az első komolyabb sikert. „Álmodj saját mesét!” címmel mesepályázatot hirdettünk gyerekeknek, és elnyertük hozzá az OTP BANK támogatását. A pályázati kiírást elküldtük az ország összes iskolájába, pályázatfigyelőknek, pedagógus szervezeteknek. A gyerekek az ország legkülönbözőbb pontjairól összesen kettőszázhatvanhét mesét küldtek önállóan vagy iskolák szervezésében. A gyerekek tehetsége és lelkesedése arra ösztönzött minket, hogy folytatásként meghirdessük a „Rajzolj saját mesét!” rajzpályázatunkat, majd az ötven legjobb meséből és ötven legjobb rajzból mesekönyvet jelentessünk meg. Megalapítottuk a Pehelytoll írói műhelyt, amiben gyerekeknek tartunk írástechnikai képzést, képességfejlesztést. Így kissé elsodródtunk az eredeti iránytól, vagy talán épp ezzel tértünk a helyes útra. A mesék és rajzok zsűrizésekor ráébredtünk, hogy elsősorban azzal a réteggel kell foglalkoznunk, amelyik a legelhanyagoltabb hazánkban, a gyerekekkel és az ifjúsággal. Azonban a tehetségkutatással egyidejűleg kiemeltebben kell kezelnünk a tehetséggondozást is, mert hiába fedezünk fel egy zsenit, ha utána magára hagyjuk, boldoguljon, ahogy tud. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kizárólag a gyerekekre koncentrálunk. A jövőben még szélesebbre szeretnénk nyitni a kapukat és többféle tevékenységgel foglalkozni. Az irodalom mellé egy szintre hozzuk a többi művészeti ágat is. Zenét, grafikát, fotózást és talán idővel majd a filmet is.

L. N. Peters: Az ifjúság helyzete elképesztő. Most azonnal hatalmas állami pénzeszközökkel kellene olyan olvasóköröket szervezni, amelyek résztvevői hatékony anyagi támogatást is élvezhessenek, mert ez is egy eszköz volna a várható intellektuális katasztrófa elhárítására. Mit terveztek még az ifjúság érdekében?

Eve Rigel: Ez így igaz, de nem csak az irodalmat kellene hatalmas pénzeszközökkel támogatni, hanem általában a kultúrát, a művészeteket. Sajnos a jelenlegi helyzetben mindez kissé háttérbe szorult, ezért is van szükség a civil szervezetek munkájára. Az új civil törvénytervezet arra irányul, hogy egyszerűsítsék a bürokráciát az adatszolgáltatások, pályázatok, egyéb eljárások során, a nagy szerveztek támogatását a normativitás felé akarják eltolni, és a kisebb, helyi szervezeteket fokozottabban támogatni. Átalakul a közhasznúsági szabályozás is. Meg akarják szüntetni a támogatói erőfölényt, és azt, hogy a pályázatoknál csak a számlákat és ne a munka igazi értékét vegyék figyelembe. Amennyiben ezekből a tervekből valódi törvény lesz, mi mindenképpen részesülünk az előnyeiből, és nagyobb eséllyel pályázhatunk állami támogatásra is, míg az eddigiek során háttérbe szorultunk, ha nem lobbiztunk a megfelelő helyen, nem akadt pártolónk, nem volt nevünk. Legutóbb például hiába adtunk be a Pehelytoll műhely fejlesztésére, működési támogatásra pályázatot a Nemzeti Civil Alapprogramhoz, nem kaptuk meg a szükséges pontszámot. A magántámogatók jelenléte is feltétlenül szükséges lesz, és amíg nincs meg a megfelelő anyagi bázisunk, a gyerekek és az ifjúság támogatása csak kis lépésekben haladhat. Pályázatok, írói fejlesztő műhely, rendezvények, mesekönyvek kiadása és a többi. A tevékenységünkkel szeretnénk eljutni odáig, hogy mi szponzorálhassuk a tehetséges fiatalok iskolai képzését, ösztöndíjat adhassunk, bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk, kiállításokat, koncerteket szervezzünk nekik.

L.    N. Peters: Miért váltatok el a Karcolattól?

Eve Rigel: Már az egyesület alapítást is ellenezték néhányan a Karcolatnál. A szerkesztők között sem volt tökéletes az egyetértés, személyi ellentétek is voltak. Azonban ezek a konfliktusok kisebb-nagyobb súrlódások után mindig megoldódtak, vagy csak elsimultak a következő vitáig. Az elválás csak idő kérdése volt, néhány hónapja már látszott, hogy bizonyos személyi ellentétek és helyzetek feloldhatatlanok. Az egyesületen belül a tagok között sem volt teljes az egyetértés, páran képtelenek voltak a megfelelő együttműködésre velem vagy a többi taggal. Végül június végén eljutottunk arra a pontra, hogy döntenünk kell a továbbiakról. Mivel engem, a Karcolat egyik szerkesztőjét a többiek gyakorlatilag kizártak az oldalról, bebizonyosodott, hogy ezek után semmiféle együttműködés nem lehetséges a Karcolat és az Egyesület között, és június 24-én hivatalosan is elváltunk.

L. N. Peters: Eve, koncepciók közötti eltérések váltak személyes üggyé?

Eve Rigel: Tisztán csak személyes jellegű ellentétek álltak a háttérben. Hat évvel ezelőtt, amikor felkértek, hogy legyek szerkesztő a Karcolaton, az oldal hasonló helyzetben volt, mint most. Jó pár szerkesztő távozott kisebb-nagyobb nézeteltérések miatt, és kellett a segítség. Örömmel vállaltam, és tettem a dolgom. Elsődleges szempont volt a Karcolat „felfuttatása”, és ez szerintem, elég jól sikerült. Valójában az egyesületalapítás is egyenes következménye volt a fejlődésnek, az egyre nagyobb sikereknek. Azonban sosem volt teljes az egyetértés, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Egyesületbe sem lépett be minden szerkesztő. Az eltelt két év során a látszólagos nyugodt felszín alatt egyre zavarosabb lett a víz, és csak idő kérdése volt, hogy mikor tör ki az áradat. Ugyanis, amikor elkezdenek a hátam mögött szervezkedni a leváltásom érdekében, semmiképp sem azt jelenti, hogy minden rendben. Ez már akkor is megmosolyogtatott, mert felesleges volt a konspiráció, egyszerűen meg kellett volna kérdezni tőlem, tudok-e, szeretnék-e továbbra is szerkesztő maradni. Az úgynevezett utolsó csepp az volt, hogy az oldal aktuális fenntartási költségeit az Egyesület fizette ki, és ezt a Karcolat egyik szerkesztője, alapító tagja zokon vette.

L.    N. Peters: Szakítás volt vagy közös megegyezés?

Eve Rigel: Mindkettő. Elszakadtunk, de valójában nem haraggal szakadtunk el. Bennem legalábbis nincs harag vagy bármiféle ellenérzés a többi szerkesztő iránt. Megértem, hogy kolonc voltam a nyakukon, mivel az elmúlt hónapokban, sőt talán már egy éve nem vettem részt a beküldött művek véleményezésében és szerkesztésében. Ennek egyetlen oka az volt, hogy az egyesületi munka és az itthoni teendők felemésztették minden időmet. Amíg az apró-cseprő ügyeket is beleszámítva, túlzottan sok mindennel nekem kellett foglalkoznom az Egyesületben, arra nem jutott időm, hogy a Karcolaton is tevékenykedjek. Ráadásul az apukám februári halála óta az itthoni munkák is a nyakamba szakadtak, kert-és szőlőművelés, anyukám gondozása is eléggé meghatározza a napjaimat. Jeleztem, hogy amíg a szerkesztők egyesületi tagjai nem vesznek részt az egyesületi munkában, vagyis a feladatok nem oszlanak el egyenletesebben, nem tudok a Karcolaton is dolgozni, mert napi huszonnégy órából nem tudok harmincat csinálni, hogy mindenre jusson idő. Türelmet kértem tőlük, amíg rendeződnek a dolgok, de ezek szerint nem kaptam. Nonszensz így megszabadulni attól a szerkesztőtől, aki egyben a Karcolat Egyesület elnöke is, és aki hat éven át dolgozott az oldalon, másfél évig vezette a Scriptoriumot, amely sok jelenleg már publikáló írót és pályázatnyertest „termelt ki”. Nem csak én voltam passzív a szerkesztők közül, de mások kizárása mégsem merült fel. Mindezek ellenére nem arra kell összpontosítani, hogy ott nemkívánatos személy lettem, hogy most a helyzet rossz, hanem arra, hogy hat évig jó volt. Mindenki haladjon a maga útját, érje el a lehető legnagyobb sikereket, ahogy tudja. Magyarázkodásoknak, vádaskodásoknak és sértődéseknek nincs helye. Egészen rövid utolsó vitát követően végül a többieknek sok boldogságot kívánva jöttem el.

L. N. Peters: Azóta milyen a viszonyotok?

Eve Rigel: Egyelőre semmilyen. Ahogy említettem, nincs bennem harag vagy bármiféle ellenérzés a többiek iránt. Varga Gábor kezdeményezésére Szendrei Dóri és Tóth Bea is a kizárásomra szavazott, s bár Dóri kilépett az Egyesületből, Bea marad a titkári posztján, mint ahogy a karcolatosok közül sokan maradnak az Egyesületben. Én nem zárkózom el a kapcsolattartástól, de az is igaz, hogy jelenleg nincs okom, hogy keressem a kapcsolatot.

L. N. Peters: A Karcolaton néhány kommentelő elég harsányan fejezte ki a távozásod és az egyesület eltűnése feletti örömét. Erről mit gondolsz?

Eve Rigel: Igen, olvastam a kommenteket. Ezeknek a felhasználóknak a viselkedése teljesen érthető, kiszámítható emberi reakció. Megtalálták az okot, amiért valamikor elhagyták az oldalt, és most erre hivatkozva különösebb magyarázkodás nélkül térhetnek vissza. Ezek között vannak egykori egyesületi tagok is, akik a tevékenységük vagy összeférhetetlenségük miatt lettek kizárva az egyesületből, és most kívül próbálkoznak azzal a módszerrel, amit belül műveltek. Megpróbálják igazolni a tetteiket, és ehhez szövetségeseket találtak. Ők azonban nem reprezentálják a Karcolat összességét, nem továbbvivői a Karcolat szellemiségének, csak elégedetlenkedők, és szeretnének valamiképp visszavágni. Nincs ezzel semmi baj, a véleményét bárki szabadon kifejtheti, mindenkinek saját joga, hogy örüljön az elválásnak. Én is örülök. Végre megtisztultan folytathatjuk a munkát.

L. N. Peters: Jelen esetben mit jelent a „megtisztulás”?

Eve Rigel: Az egyesületi munka során különböző döntések születnek. Némelyik a Közgyűlés hatásköre, némelyik elnökségi vagy szerkesztői, főszerkesztői döntés. A tagoknak meg kell érteniük és el kell fogadniuk ezt, hogy a feladatokat gördülékenyen és hatékonyan lehessen végezni. Mindenki a saját, vállalt feladatára összpontosít, de időnként egyeztet az elnökséggel és a szerkesztőkkel. Vannak helyzetek, amikben csak az összes körülmény figyelembevételével az egyesület érdekeit szem előtt tartva lehet meghozni az optimális döntést annak ellenére, hogy ez egyik-másik tagnak nem tetszik. Az ellenző kifejtheti a véleményét, kérhet magyarázatot is a döntésre, de nem vonhatja kétségbe a döntés jogosságát, nem tagadhatja meg a munkát, nem zsarolhatja az elnökséget kilépéssel, nem fenyegetőzhet, és nem kezdhet bomlasztani, a többi tagot az egyesület ellen hangolni. Sajnos voltak ilyen tagjaink, és a kizárásukig a körülöttük zajló hercehurca megakasztotta az Egyesület normális működését. Ahogy mondani szokták, minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme.

L. N. Peters: Az elválás után hányan mentek el, és hányan maradtak?

Eve Rigel: Még nincs meg a végleges szám, hányan hagyták el az Egyesületet, mert az adatok még változhatnak annak tükrében, hogy a módosított Alapszabályt hányan fogadják el, és kik érzik majd úgy, hogy a továbbiakban nem kívánnak részt venni a munkában. Összességében, az alakulás óta eltelt időszakot tekintve nagy volt a mozgás az egyesületben. A tizennyolc alapító tag közül jelenleg már csak kilenc tagja az Egyesületnek. Sok új érkezett, és sok ment el. Az elváláskor és az azt megelőző hetekben, napokban az Egyesület elnökhelyettesét, Szendrei Dórát is beleértve tíz tag lépett ki a harmincnégyből. Közülük kettő kizárással távozik, a többi megfelelően közölte kilépési szándékát, illetve Dóri hivatalosan bejelentette, hogy lemond a posztjáról. Viszont a Karcolat másik szerkesztője, Tóth Beáta jelezte, hogy maradna a titkári poszton. A tanulmányai miatt jelenleg még nem tud aktívan dolgozni az egyesületben, és türelmet kért. Kapott.

L. N. Peters: Eve, egy ilyen civil szerveződésben hogyan merülhet fel az, hogy bárkit is ki kell zárni?

Eve Rigel: Ahogy már az előbb is utaltam rá, a civil szervezeteknek és általában mindenféle társadalmi szerveződésnek szüksége van egyfajta belső önvédelemre. Fenn kell tartani a szerkezeti egységet, működőképesnek kell lennie, ezért a tagoknak az általános emberi, együttélési, etikai szabályokon túl meghatározott egyesületi szabályokat is be kell tartaniuk. Részlet az Alapszabályunkból: „…az Egyesületből kizárható, aki nem tartja be az alapszabályban foglaltakat, aki az Egyesületnek kárt okoz.” Az eddigi kizárásoknak különböző okai voltak. A tagdíjfizetés megtagadása, összeférhetetlenség, bomlasztó tevékenység, a vállalt feladatok nem teljesítése, az egyesület jó hírnevének csorbítása. Több tagunk nem gondolta át, mibe vág bele, amikor belépett az Egyesületbe, milyen jogi következményei lehetnek a tetteiknek. Páran már jelezték, hogy ők nem erre számítottak. Azt hitték, az egyesületi munka arról szól, hogy időnként egy-egy előadás után beülünk az étterembe vacsorázni, sörözni, beszélgetni, együtt bulizunk, köteteket adunk ki a novelláinkból, és mindenki kicsattan a boldogságtól. Ezzel szemben gyorsan szembesülniük kellett azzal, hogy a KIMTE nem két-három aktív tagból áll, a feladatokat meg kell osztani, a lehetőségeihez képest mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából. Mindemellett persze érezzük magunkat jól, legyen meg a közösség egysége, bulizhatunk is, amikor lehet, de nem ez a legfontosabb feladatunk. Ezekért felesleges egyesületet alapítani. Az egyesület elnevezés azt jelenti, hogy a csoportosulás tagjai közös akarattal, együttműködve tevékenykednek közös célokért. Egy szervezet vezetése automatikusan konfliktushelyzeteket generál, a vezető ritkán kerül a népszerűségi lista élére. Vannak, akik nem tudják elfogadni egy női vezető irányítását, hatalmaskodásnak, dirigálásnak, kioktatásnak érzékelik, és szembehelyezkednek vele. Ez kényes egyensúlyi helyzet. Amíg a szembehelyezkedés az egyén szintjén marad, nincs baj, kezelhető, ám amikor átterjed a többiekre is, vagyis elkezdődik a bomlasztás, fel kell lépni ellene. Mindenkinek meg kell értenie, hogy egyesületen belül nem az egyén érdeke a legfontosabb, hanem a közösség érdeke. Elfogadhatatlan, hogy bizonyos tagok kereken megtagadják a vállalt feladataik elvégzését, és még az elnök felszólító leveleire sem válaszolnak.

L.    N. Peters: Miben lesz más a KIMTE napi tevékenysége?

Eve Rigel: Remélem, nagyon sok mindenben. Nem panaszképpen mondom, de az elmúlt két évben túlzottan sok feladat szakadt az én nyakamba. Olyanok is, amiket nem az elnöknek kellene elvégeznie. Egy dolog, hogy meg tudom csinálni, mint a honlapjaink szerkesztése, novellapályázataink írása és szerkesztése, támogatási kérelmek írogatása, pályázatok figyelése és írása, zsűrizés, rendezvényszervezés, sajtókapcsolatok, postázás, levelezgetés a szerzőkkel, érdeklődőkkel, kapcsolattartás az iskolákkal, szülőkkel, hírek szerkesztése, marketing, műsorvezetés stb. Más dolog, hogy tavaly ősszel létrehoztuk a szerkesztőséget, azon belül a különböző szekciókat, amiknek tagjai végezték volna megosztva ezeket a feladatokat. Sajnos nem működött, az akkor frissen belépett tagok a vállalt feladataikat elodázták. Már akkor látszott, hogy az egyesületnek nem az az érdeke, hogy minél több tagot becsábítson, nem a tagdíjak tartják fenn, hanem az, hogy inkább kevés, de aktív taggal működjön, a megfelelő emberek a megfelelő helyekre kerüljenek. Mindenkinek egy-két meghatározott feladata legyen, de azt lelkiismeretesen végezze el, számoljon be az elnökségnek az elvégzett munkáról, hogy egyeztetni és tervezni lehessen a következő lépéseket. A megújulásunk után remélhetőleg ez a rendszer jobban működik majd. Legalábbis a megújulási szándék erre is irányul, és ezt az új tagfelvételi rendszerünk is jelzi.

L.    N. Peters: Miben változik a tagfelvétel?

Eve Rigel: Eddig gyakorlatilag bárki jelentkezhetett az Egyesületbe, és ha befizette a tagdíjat, évi négy ezer forintot, felvételt nyert. A júliusi közgyűlésünkön megvitatjuk az új Alapszabály tervezetét, és várhatóan megszavazzuk az új rendszert, aminek értelmében az Egyesületbe belépés kétlépcsős lesz. Részlet a tervezetből: „Rendes tag lehet, aki legalább egy évig az Egyesület Pártoló tagja vagy Tiszteletbeli tagja volt, az egyesületi feladatokban aktívan részt vett, feladatait megfelelően elvégezte, rendelkezik két Rendes tag tagfelvételi ajánlásával, és Rendes tagsági felvételét kéri, a belépéskor a tagdíjat befizeti, és az Egyesület működéséhez évi rendszerességgel szellemi, technikai, szakmai vagy egyéb segítséget nyújt. A Rendes tag féléves tagdíja 2500 Ft, melyet az adott évben június 30-ig, illetve december 31-ig kell befizetnie…” Vagyis ez azt jelenti, hogy továbbra is bárki jelentkezhet az Egyesületbe, de előbb „csak” Pártoló tag lehet, majd ha egy éven át bizonyított, akkor kerülhet a Rendes tagok sorába. Tudom, ez így, első hallásra meghökkentő és arrogáns, de gondoljuk csak végig, miről is van szó! A KIMTE a céljait a tagok munkája révén érheti el. A tagoknak aktívaknak kell lenniük, együtt kell működniük a feladatok végzésekor, időről-időre új ötletekkel kell előállniuk, fel kell használniuk a kapcsolataikat, egyéb lehetőségeiket az Egyesület érdekében. Nem engedhetjük meg magunknak a passzivitást, nem lehet valaki kizárólag a kedvezmények miatt tag. Az Egyesületbe a belépés önkéntes, a kilépés is az, ráadásul indoklás nélkül megtehető, de amíg valaki tag, végezze el a vállalt feladatait a legjobb tudása szerint. De mi történik akkor, amikor valakinek tetszik az Egyesület tevékenysége, szeretné is támogatni, de nincs elég ideje vagy energiája, hogy aktív legyen. Részlet a tervezetből: „Pártoló tag lehet, aki évente legalább 2 000 Ft pártolói díjat fizet, vagy ennek megfelelő mértékű egyéb támogatást nyújt. A Pártoló tag aktívan részt vehet az Egyesület munkájában, a feladatokat rendszeresen egyeztetve az Elnökséggel. Az Elnökség az elvégzett munka minőségét ellenőrzi. Azon Pártoló tagok, akik munkájukkal jelentősen hozzájárulnak az Egyesület működéséhez, egy év pártolói tagság után kérhetik felvételüket a Rendes tagságba.” Itt a hangsúly a „részt vehet” kitételen van. Vagyis lehet valaki Pártoló tag úgy is, hogy bármiféle aktív cselekvést kifejtene az Egyesületben azon kívül, hogy befizet egy bizonyos pártolói díjat és egyetért velünk. A „legalább 2 000 Ft” azt jelenti, hogy minimum ennyi befizetésével a jelentkező bekerülhet a Pártolók közé, és a pártolói díjának mértékében részesülhet a kedvezményekből. Egy év után, ha szeretne bekerülni a Rendes tagok sorába, kérheti felvételét, amit az elnökség hagy(hat) jóvá. A különbség a kétféle tagság között az, hogy a Rendes tag rendelkezik szavazati joggal, beleszólhat az Egyesület belső ügyeibe, alakíthatja az Egyesület életét, választható tisztségekre, és többféle kedvezményben részesül. A Pártoló tagnak nincs szavazati joga, de nem is kötelezhető feladatok elvégzésére. Természetesen ezek még tervek, a Közgyűlésen vitatjuk és szavazzuk meg. Addig a jelenlegi tagok bármilyen módosító javaslattal élhetnek. A jelenlegi tagok státusza annyiban változik, hogy a Pártoló tagjaink felkerül(het)nek a Rendes tagok közé, a Rendes tagok pedig, ha akarnak, lemondhatnak jogaikról, és kérésükre átléphetnek a Pártoló tagok közé. De maradhatnak a helyükön is.

L. N. Peters: Nem bürokratikus ez a rendszer, Eve?

Eve Rigel: Semmiképp sem nevezném annak. Éppen ellenkezőleg! Ahogy a Rendes Tagság és a Pártoló tagság közötti különbségből látszik, ez a rendszer könnyebbséget jelent azoknak a tagoknak, akiknek nincs idejük aktívan részt venni az egyesületi munkában, de mégis szeretnének a közösséghez tartozni, „jelen lenni”. Nem kérhető számon a passzivitásuk, és még kedvezményekben is részesülnek. Azonban épp a passzivitásuk miatt nem szólhatnak bele az egyesület belső ügyeibe, nem lehet szavazati joguk. Az Egyesület irányítását azok végezzék, akik aktívan dolgoznak, sok időt és energiát fordítanak az Egyesület fejlesztésére.

L. N. Peters: Mit jelent, hogy egy Pártoló tag megfelelő mértékű egyéb támogatást nyújthat?

Eve Rigel: Az Egyesületnek sokféle módon lehet segítséget nyújtani. Sokan azt hiszik, hogy ha befizetik a tagdíjat, jelen vannak a rendezvényeken, letudják a feladatokat. Ezen felül olyan tevékenységek is számítanak, hogy valaki az Egyesület érdekében felhasználja a kapcsolatait, bemutatkozási lehetőséget szerez a médiában, cikket ír rólunk, műértékeléseket ír könyvekről, koordinációs munkát végez, figyeli a pályázatokat, szponzorokat szerez, részt vesz a pályázatok zsűrizésében, moderátorként működik a honlapokon, rendezvényeinken műsort vezet, tárgyi segítséget nyújt, és még sorolhatnám. A tagok olyan potenciállal rendelkeznek, amikről talán még ők maguk sem tudnak. Ezeket felszínre kell hozni, és használni.

L. N. Peters: Félve teszem fel a kérdést, Eve. Kőkemény világban élünk, ahol mindenkit szorítanak a folyvást emelkedő közüzemi számlák, az adóprés, az egyre nehezebb életkörülmények. Lehet elvárni manapság emberektől ennyi ingyenmunkát?

Eve Rigel: Természetesen nem. Senkit sem lehet kötelezni arra, hogy az idejét és energiáját egyesületi munkára fordítsa, ami még csak nem is hoz neki pénzt, de felelősséget jelent. Senkitől nem lehet elvárni, hogy pénzzel támogasson minket, adományt adjon, bulizás helyett a gép előtt üljön, és iskolák címeit írogassa ki a netről, vagy gyermekrajzokat véleményezgessen. Kezdő írók kezdő írásait olvasgassa, rendezvényeket szervezzen, és még sorolhatnám. Épp ezért az Egyesületbe a belépés nem kötelező. Senkinek sem muszáj az idejét ránk fecsérelnie, a pénzét tagdíjra költenie. Itt hadd térjek ki egy kicsit a saját helyzetemre! Öt éve vagyok munkanélküli, és „élősködöm” a szüleim nyakán, az ő nyugdíjukból éltünk. Apukám halála óta a pénzünk még kevesebb, az én keresetem az anyukám gondozására kapott ápolási díj, huszonhatezer Ft. Munkát nem tudok vállalni úgy, hogy rendszeresen eljárjak itthonról, mert anyukám sajnos elvesztette a látását a cukorbetegségtől, mozgáskorlátozott, és egyéb betegségei is vannak, nem lehet magára hagyni. A megfelelő távmunka kevés, a multimédia fejlesztői végzettségemmel sem találok. Ezért most a kertet és a szőlőt művelem, hogy megtermeljük magunknak télire a zöldségféléket, befőzünk és savanyúságokat teszünk el. Ez persze sok időt igényel, általában hajnali 4-kor kelek, és megyek a kertbe. Napközben főzök, bevásárolok, ügyeket intézek, válaszolok a telefonokra és a napi 40-50 e-mailre, szervezem az egyesületi ügyeket, támogatókat keresek, a honlapokat szerkesztem és a többit végtelen körforgásban. Az ilyen tevékenységet nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Sajnos egy ideje írni sincs időm, a legutolsó regényem tavaly a Norstraden csillaga volt. És hogy miért említettem mindezt? Senki sem kötelez arra, hogy vezessem az Egyesületet, magamra vonjam mások haragját, eltűrjem a fanyalgásokat, bemásszak az ablakon, amikor kihajítanak az ajtón. Senki sem kötelez, de teljességgel biztos vagyok benne, hogy fontos, amit csinálunk, és szükség van ránk.

L. N. Peters: Milyen célokat tűz maga elé az egyesület?

Eve Rigel: A legfontosabb céljaink között első helyen a Pehelytoll gyermek írói műhely fejlesztése, bővítése áll. Hamarosan felvételt hirdetünk nem csak a gyerekek számára, hanem munkatársak számára is. Ott feladatot vállalhat külsős is, vagyis ahhoz nem kell az egyesület tagjának lenni, hogy tevékenykedhessen. Jelenleg így dolgozik Gyurics Gergely, aki azonnal igent mondott a felkérésünkre. A Műhely vezetője, Jánószky Beáta azonban az Egyesület tagja. A Pehelytoll kapcsolódik Bihari Péter Holdudvar elnevezésű felnőtt írói műhelyéhez, vagyis lehetséges lesz az átjárás a műhelyek között. Fontos célunk, hogy kihasználjuk a lehetőségét annak, hogy egy közhasznú civil szervezet végezhet gazdasági-vállalkozási tevékenységet a közhasznú céljainak megvalósítása érdekében. Jelenleg a KIMTE-Klub rendszerének kialakításán dolgozunk. Ez a fajta tagrendszer lehetőséget nyújt e-könyves és nyomtatott, PoD (igény szerinti nyomtatás) kiadványok megjelentetésére. Ebben a kezdő írók mellett a már befutott írókat is szeretnénk támogatni, azokat, akiknek csekély a lehetősége, hogy nagy kiadóknál megjelentessék a műveiket. Jelenleg hazánkban háttérbe szorulnak a kezdő írók és művészek, mert a kiadók nem mernek kockáztatni a könyvkiadást illetően, szeretnek a biztosra menni, pedig nagyon sok olyan író van, akiknek tehetsége épp emiatt sosem derülhet ki. A nagy PoD kiadók pedig eleve nagy példányszámban gondolkodnak, amit a kezdő író nem tud megfizetni. Mi akár már 5-10-20 megrendelés után nyomdába küldjük a köteteket, természetesen szigorú szerkesztés, lektorálás, nyomdai előkészítés után. A klubrendszerbe belépéskor a jelentkező választhat majd a különböző tagdíj-csomagok közül annak fényében, hogy mit szeretne kapni. Olvashatja, letöltheti az e-könyveket, kérhet nyomtatott példányt a feltöltött könyvbázis más köteteiről, beküldheti a saját művét, és kérhet róla nyomtatott példányt stb. A bázisban szereplő művek tulajdonjoga a szerzőnél van, vele kötünk szerződést, aminek értelmében honoráriumot is kaphat. Ennek a rendszernek a kidolgozása épp most történik és fontos része lesz a közgyűlési megbeszélésnek. Nem kevésbé fontos célunk az Egyesület által tavaly alapított KIMTE Magyar Fantasy Irodalmi díj gondozása, a megfelelő nevezési és értékelési rendszer kidolgozása. A díj zsűritagjaival megtörtént az első találkozó, és sok fontos kérdésben született döntés. Sokban azonban még nem, de annyi kiderült, hogy jól tudunk majd együttműködni. Szeretnénk létrehozni egy zenei fejlesztői műhelyt, többféle érdekes pályázatot írunk ki a jövőben, de erről még egyelőre nem nyilatkoznék, hadd maradjon titok. Végül az egyik legfontosabb, sőt, talán a legfontosabb célunk, hogy olyan szponzorhálót építsünk ki, amely jelentősen támogathatja a céljainkat, és stabil anyagi bázist adhat az Egyesületnek. Tervezzük olyan kommunikációs, marketinges munkatársak alkalmazását, akik sikerdíjért dolgoznának nekünk. Szponzorokat keresnének, megfelelő kapcsolatokat alakítanának ki a médiával, fejlesztenék a kapcsolatokat egyéb társszervezetekkel. Saját szerkesztőink és külsősök is munkaszerződéssel, honorárium ellenében végezhetnék a feladatokat. És itt a teljesség igénye nélkül hadd említsem meg néhány munkatársunkat, egyesületi tagunkat név szerint is. Ők azok, akikre mindig lehet számítani, tevékenységükre bizalommal lehet építkezni. Külön dicséretet érdemel grafikai szerkesztőnk, Vágvölgyi Attila, aki meglehetősen szűkös idejéhez képest bármilyen szerkesztési, tervezési, lektorálási, zsűrizési feladatot elvállal, irodalmi főszerkesztőnk Kiss Tamás (Krystohans), aki a köteteink szerkesztését irányítja, szerkeszti a klubrendszer tervezetét, Jánószky Beáta a Pehelytoll Műhelyt vezeti, Tamásné Vőneki Zsuzsa (Santorina), irányítója, szervezője volt és lesz a mese-és rajzpályázatainknak, és megszerezte az OTP BANK támogatását részünkre, Ripp Gábor és Fazekas Beáta (Kyra Potter), akik az eddigi általános aktivitásuk mellett elvállalták a legújabb novellapályázatunk, a Padlástér zsűrizését, szerkesztői munkát a klubrendszerben, kötetek szerkesztését, Ripp Gábor az e-könyves szerkesztést is, Druida Borealis a zenei fejlesztői műhely szervezését végzi, zenei szerkesztőként a „Magyarország és Budapest 200 év múlva” pályázatunk zsűritagja, Hantos Norbert többek között matematikai tudását bocsátja az Egyesület rendelkezésére, Kovács Andrea a fantasy-díj koordinátora, kapcsolattartó, Kovács Péter, a pályázatok tervezésében, írásában segített. A többi tag munkáját is megbecsüljük, és elfogadjuk, hogy idő hiányában jelenleg kevésbé aktívan tudnak részt venni a munkában, és egyelőre megelégszünk az ötleteléssel is.

L. N. Peters: Eve, ezek rendkívül ambiciózus tervek. Gondoltatok esetleg egy országos hálózat létrehozására?

Eve Rigel: Ilyesmi még nem merült fel. A KIMTE egy és oszthatatlan. Azonban arra már gondoltunk, hogy kapcsolatokat keressünk a határokon túl is.

L.    N. Peters: Hol lesz a KIMTE helye a magyar sci-fi és fantasy életben?

Eve Rigel: Azt gondolom, hogy bent a sűrűjében. Annak ellenére, hogy nem akarunk kizárólag a sci-fi és fantasy zsánerre összpontosítani, nyitottak vagyunk más műfajokra is, mint ahogy nem csak irodalommal foglalkozunk, hanem más művészeti ágakkal is. Úgy érzem, az a jól érzékelhető változás, ami egyébként az egész világra jellemző, kihat ránk is. Hogy mi ez, világvége hangulat, dimenzióváltás, vagy csak felülkerekedett az emberek józan esze, nem tudom, de mindenképpen ígéretes és üdvözlendő. A hazai sci-fi és fantasy élet szereplői talán megértették végre, hogy nem egymás ellen kell harcolniuk, nem lenyomni a másikat, bebizonyítani, hogy a másik nem ér fel az ő nagyságukkal, hanem egymással vállvetve, közös akarattal küzdeni a célokért. Csak akkor fejlődhetünk, válhatunk igazán naggyá, ha elismerjük és megbecsüljük a másik tevékenységét, elfogadjuk a szándékát. A maga nemében mindenki értékes munkát végez. Salgótarjánban, a XXXI. HungaroConon valami ilyesmi történt. Ahogy páran leírták a blogjukban, történelmi jelentőségű volt, hogy a jelenlegi sci-fi és fantasy élet öt meghatározó szervezete és csoportja egy asztalhoz ült, és ez régebben elképzelhetetlen volt. Én is így gondolom, de hozzátenném, hogy már az is történelmi jelentőségű, hogy „öt meghatározó” szervezetről beszélnek. Ez egyidejűleg jelent elfogadást, és fejez ki reményt, hogy az első, apró lépésnek folytatása lesz. Azt gondolom, felnőttünk végre, és magunk mögött hagyjuk a régi vélt vagy valós sérelmeket, amik eddig béklyóban tartottak minket. A nézeteltérések, viták és ujjal mutogatások, megalázási kísérletek talán végleg eltűnnek, és a helyüket végre konstruktív együttműködés foglalhatja el. A KIMTE mindenképpen nyitott az együttműködésre, személy szerint én is nyitott vagyok. A Karcolattól elválás is azt jelzi, kitárjuk a kapukat, befogadóak vagyunk, keressük a kapcsolatotokat, szeretnénk biztosítani az átjárást a szervezeteink között. Mint ahogy néhány közös tagunk révén megvan az átjárás az Avana és KIMTE között is, de nem zárkózunk el a többi „meghatározó” csoportosulás elől sem. A HungaroConon a kerekasztal megbeszélés során máris elkezdtünk egyfajta kooperációt az LFG-vel, SFmaggal és az FSportallal, aminek első lépéseként hoztuk létre a Padlástér elnevezésű folyamatos novellapályázatunkat. Erről egyelőre még többet nem szeretnék mondani.

L. N. Peters: Eve, valóban ennyire könnyű lenne megszüntetni az egymás elleni hangos acsarkodást és a csöndes furkálódást?

Eve Rigel: Erre hadd feleljek egy idézettel Gautama Buddhától: „Ha az ember ragaszkodik a haragjához, az olyan, mintha forró széndarabot markolna, azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit; pedig csakis ő maga fog megégni tőle.” Bízom benne, hogy ennek igazságát előbb-utóbb mindenki felismeri.

L.    N. Peters: Milyen jövőképet látsz a KIMTE előtt?

Eve Rigel: Idővel szeretnénk Magyarország egyik meghatározó tehetségkutató és tehetséggondozó szervezetévé válni. Ez így, első hallásra túlzott optimizmusnak vagy talán a realitás abszolút hiányának tűnhet, de hadd emlékeztessek mindenkit az Egyesület választott jelmondatára Shakti Gawaintól: „Életed minden pillanata végtelenül kreatív, és a világegyetem kifogyhatatlanul bőséges. Csak elég világosan fogalmazd meg a kérésedet, és minden, amire szíved vágyik, el kell, hogy jöjjön hozzád”. Azt gondolom, a külvilág időnként negatív hatásait, társadalmi és politikai változásait leszámítva, igazából csak rajtunk múlik, meddig jutunk el, mivé fejlődünk, milyen új célokat tűzünk magunk elé, és mit teszünk azért, hogy el is érjük azokat. Egyelőre most átalakulunk, meghatározzuk rövidebb távú céljainkat, és dolgozunk. A többi majd idővel kiderül.

L. N. Peters: Van-e valamilyen akcióterved?

Eve Rigel: Milyen akciótervre gondolsz?

L. N. Peters: Hogy ezt az irdatlanul sok tennivalót, tervet, elképzelést hogyan ütemezed. Most például ebben a pillanatban milyen közvetlen azonnali célok kapnak primátust?

Eve Rigel: Néha bizony összecsapnak a fejem, a fejünk felett a hullámok. A július 16-án tartandó közgyűlésre készülünk. Szerkesztjük az Alapszabályt, a klubrendszer tervezetét és a Pehelytoll fejlesztésére irányuló terveket. Augusztusban elkezdjük a mesekönyv szerkesztését, közben tárgyalunk a nyomdával a második antológiánk kiadásáról, próbálom összehozni a második találkozót a fantasy-díj zsűritagjaival, és persze a Padlástér folyamatosan nyitva lesz.

L. N. Peters: A PADLÁSTÉR- nek milyen szerepet szánsz az irodalmi életben?

Eve Rigel: Azt gondolom, ha nem is azonnal, de néhány hét vagy hónap múlva a hozzánk érkező művekből komoly bázist építhetünk. A művek szűrése mindenképpen erős lesz. Inkább kevesebb, de színvonalas írás kerüljön a Ranglistára. Ha az első hetekben nem telik meg a harmincas lista, akkor nem telik meg. Nem kötünk kompromisszumokat. A hétről hétre kiemelt művekről azonban részletes elemzést írunk. A beérkező novellák díjazásával kapcsolatban történnek egyéb kapcsolatépítési kísérletek is. Megkerestünk néhány kiadót és magazint, többek között a Galaktikát is, de eddig sajnos nem reagáltak a levelünkre.

L. N. Peters: Az AVANA Egyesülettel való együttműködésnek milyen gyakorlati aspektusai lesznek? Gondolok például a HungaroCon szervezésére.

Eve Rigel: Hú, ez nehéz kérdés. Néhány héttel ezelőtt, amikor az Avana akkori elnöke, Bódi Ildikó levelet írt nekem ezzel kapcsolatban, nem zárkóztam el a felvetéstől, de igent sem mondtam. Ez a teljes tagságunkat érinti, és közgyűlési döntést igényel. Ildikónak is megírtam, hogy az Egyesületnek jelenleg nincs pénze, a saját nyári táborra beadott pályázatunkat a pilisi Önkormányzat nem támogatta. Valójában a pályázatunk tetszett nekik, a felajánlott pénz a fantasy-díjra elég lehetett volna, amennyiben idén már átadásra kerül, de a fesztivál megrendezésére semmiképp sem. Pilis városnak nagyon jó a földrajzi elhelyezkedése, könnyen megközelíthető az ország bármely pontjáról, rengeteg szórakozási lehetőséggel, megfelelő minőségű programokkal rendelkezik. A KIMTE nyári tábor igazából sátorozást jelentett volna, az egyéb szálláslehetőségeket még fel kell kutatnunk. Salgótarjánban a kerekasztal megbeszélésen ez is szóba került, és születtek használható javaslatok. A többség Budapest mellett voksol, a lehetséges helyszínt, Bölcskét egyelőre sokan ellenzik. Hogy jövőre hol rendezik a HungaroCont, elsősorban az Avana kompetenciája, de egyben a szervezetek közötti összefogás és együttműködés függvénye is.

Forrás: http://www.scifi.hu/node/4526

Comments

comments